Ott, ahol a Sajó a Tiszába siet, őseink jónak találták a helyet, hogy letelepedjenek. Tiszaszederkény hajdúkkal való betelepítése volt a város történelmi alapja. Igazi kiépülése a szocialista ipartelepítési program következménye. Az ipari létesítmények és a hozzájuk fűződő lakótelepek évtizedekig meghatározták "Leninváros" képét. 1991-től, ahogy a város nevei is megváltozott, úgy változott gyökeresen a város képe is. A családi házas építkezések mellett átalakultak, megszépültek a közterületek és a parkok is. Bár Tiszaújvárost sokan ipari városként könyvelik el, de a település több mint egy évtizeddel ezelőtt az idegenforgalom, a turizmus felé is fordult. A városban minden megvan, ami a pihenéshez, kikapcsolódáshoz szükséges: nyugalom, csend, szép környezet. A városban tett séta alkalmából virágos parkokon keresztül andalogva, nagy magyarok szobrai közt járva, tóparton ücsörögve, szökőkutak csobogását és a harangjáték csengését hallgatva elfeledhetjük gondjainkat. A virágágyak elsősorban a díszítést szolgálják, városképi szempontból meghatározó szerepet töltenek be. Különösen jelentős ez a hatás a nagy forgalmú közlekedési csomópontokban, közintézmények, műemlékek és emlékhelyek körül, illetve idegenforgalmi szempontból kiemelkedő környezetben. A városban két nagy forgalmat lebonyolító körforgalom van, amely teljes felületében virágkiültetésben pompázik évről- évre. A formáját tekintve geometrikus kiültetés harmonikus képet mutat a kör teljes perspektívájában. Élénk, harsány szín összeállítású, jól kirajzolódó formavilágú összeállítást alkalmazunk, harmóniába állítva a környező padkákat is a nagy körággyal. A város legnagyobb közparkja a Március 15. park rendelkezik a legtöbb virágággyal és képviseli a legváltozatosabb kiültetést. Ágyásaiban évről- évre nagy repertoárban jelenik meg a kiültetési anyag, mind fajtáját, mind színét tekintve. Láthatunk egységes kiültetéseket, főleg szőnyegágy formájában. Vegyes ágyak tekintetében a szegélyágytól kezdve…